FCI I. fajtacsoport (Pásztor és juhászkutyák)   
 
Pásztorkutyák. A kutya egyik legfontosabb munkaterülete az állatok őrzése és terelése.

Bobtail. Erről a fajtáról mindenkinek a Jamie és a csodalámpa című mese jut az eszébe. A bobtail magyar neve óangol juhászkutya. Az old english sheepdog eredetileg rettenthetetlen juhászkutya volt, melynek nemcsak az állatokat kellett kiválóan terelnie, de egyben a veszedelmes ragadozóktól is neki kellett megvédenie a rábízott jószágot. A századfordulón Anglia délkeleti grófságainak és Wales északi területeinek terelőkutyái nem túlságosan különböztek egymástól, talán csak annyiban, hogy az angol kutyáknak rövid volt a farkuk. A bobtail szó csonka farkat jelent.

Napjainkban a bobtailnek már nem kell marhacsordák mellett dolgoznia, viselkedését még mindig ősei tulajdonságai jellemzik: öntudatosság, rettenthetetlenség, erős személyiség. A felnőtt bobtail nyugodt, kimondottan kellemes társ. A gyerekekkel szemben is türelmes, fáradhatatlan játszópartner, rettenthetetlen testőr, ráadásul akkor sem reagál agresszívan, ha a kicsik a szőrét húzzák, vagy az orrát piszkálják. Gazdájának hűséges társa, idegenekkel szemben inkább közömbös, sőt bizalmatlan.  A fajta a magányt rosszul viseli, legjobban a gazdája mellett érzi jól magát. Gyermekszerető őrzőkutya. Kertben és lakásban egyaránt tartható, de hosszú időnként borzossá váló szőrzetét hetente két-három órán át érdemes helyrehozni. 

Szerző/Forrás: Háziállat Online